Reggel végre beadtam a derekamat, és elindultam a Tescóba pulcsit és csizmát venni, na meg anorákot Dorkának. Miután kiderült, hogy a maradék anorákokat eltüntették, az egy telet talán kibíró csizmákat pedig csillagászati árban mérték, vettem két pulcsit, és elindultam Jucusékhoz. Ha már lúd, legyen kövér, rettenetesen hideg volt, és végig a képembe fújta a havat a szél. Egy kicsit a klasszikus Delta főcímre emlékeztettem, ahogy próbáltam előre haladni a Vezér utcán.
Jucuséknál sokkal kellemesebb volt, mint az utcán. A kellemességre való tekintettel nekiálltunk mézeskalácsot gyártani.
Nekikészülődünk.
Nyújtunk. Ehhez kell liszt.
Szaggatunk. Ehhez is kell liszt.
Hogy-hogy nem liszttel dekorálunk?
Ezeken nem is látszik a liszt!
Mondom én, hogy kevés a liszt!
A végeredmény egy része.
Önkényuralmi jelkép mézeskalácsból, especially for Kósza.
Raziel, a menny leghülyébb angyala.
