Életem első, angolul elolvasott "könyve" egy Sherlock Holmes történet volt. Az angolok nagyon jók abban, hogy a nyelvtanulók legkülönbözőbb szintjeire adaptálják ugyanazt a művet, és nem volt ez másképp ezzel a történettel sem. Tehát hetedik utáni nyáron szótárral, de végig rágtam magam a mindössze 25 oldalas kis könyvecskén. Az adott történetet persze a későbbiekben kb. a létező összes szinten elolvastam, amíg nulladik tavaszi szünetében bele nem vágtam az eredetibe. Azóta az összes Holmes novellát többször elolvastam angolul (és persze magyarul is), akárcsak a legtöbb regényt. Szívem vágya a teljes novelláskötet mellé a teljes regény kötet...
Talán nem meglepő így, hogy ma elrángattam szerencsétlen tesómat és édesanyámat megnézni a legújabb Sherlock Holmes filmet. Az amúgy is könnyű döntést megkönnyítette a következő 3 név: Robert Downey, jr, Jude Law és Guy Ritchie. Tesómra maradt az a feladat, hogy becsempéssze a McDonald's krumplit a moziba, én pedig a kultúra utalványaim 40%-át felhasználva beszereztem a jegyeket. Ja, igen a Lurdy mozijában voltunk, én merem bárkinek ajánlani, itt még sosem volt gond azzal, hogy melyik a bal meg a jobb oldal. Ma is csak a bal közép kavarta meg az embereket....
Nem értek egyet azzal a nézőtárssal, aki szerint Arthur Conan Doyle forog a sírjában. Ha forog is, nem a film miatt. Persze ez a Holmes nem az a Holmes, akit Jeremy Brett-től megszoktunk. De Holmes, izzig-vérig.
Egy (illetve két) szóval: nekem tetszett. :-)
